35 éve látogatta meg a Szaturnuszt a Voyager-2

Közzétéve | aug 25, 2016 |

Hirdetés betöltése…

Gyűrűivel és számtalan holdjával a Szaturnusz mindig is lenyűgözte a csillagászokat. Miután 1979-ben a Pioneer-11 elrepült mellette, az emberiség másodszor és jóval közelebbről is szemrevételezhette az igen összetett bolygórendszert a korai nyolcvanas években, a NASA Voyager-szondaikreinek szemén át.

A Voyager-2 35 éve, 1981. augusztus 25-én jutott legközelebb az óriáshoz. (A Voyager-1 kilenc hónappal korábban, 1980. november 12-én látogatta meg.)

Mindaz, amit a két szonda kiderített a bolygóról olyan fenomenálisnak bizonyult, hogy alig egy évvel később, egy amerikai-európai munkacsoport már a Voyagerek örökségét továbbvivő misszió tervezésébe fogott.

Ez a misszió – a Cassini – 2004 óta tanulmányozza a gyűrűs bolygót. A Voyagerek több felfedezését követte nyomon, és elmélyítette ismereteinket a rendszerről.

A Voyager-2 felvétele a Szaturnuszról. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A Voyagerek szaturnuszi elrepülése izgalmas bepillantást engedett a sokszínű holdak világába. A Thetisz, a Dioné, a Rhea, a Japetus és a többi hold domborzata „kínokkal” teli múltat tárt a kutatók elé.

Egyik legfontosabb felfedezésük, hogy a Szaturnusz holdjain korábbi geológiai aktivitás nyomai láthatóak, és az Enkeladusz még mindig aktív lehet.

A Cassini egyik feladata eme holdak természetének mélyebb feltárása volt. Ki is derítette, hogy a jeges Enkeladuszon vannak gejzírek, amelyek máig köpködik „gyomortartalmukat”.

Azt is megerősítette, hogy a hold a Szaturnusz E-gyűrűjének forrása, ezt már a Voyagerek megfigyelései is sugallták.

Az ikermisszió kiemelt fontosságú célpontja volt a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán. Gerard Kuiper 1944-ben felfedezte, hogy a holdnak metántartalmú atmoszférája van.

A Voyagerek adatai feltárták, hogy ez a légkör elsősorban nitrogénből áll, kisebb arányban metán, még kisebb mennyiségben más komplex szénhidrogének, úgymint etán, propán és acetilén találhatóak benne. A Naprendszer egyetlen más holdjának sincsen sűrű légköre.

A Titán a Voyager szemén át. (Fotó:NASA/JPL-Caltech)

A missziót tervezők olyan utat választottak a Voyager-2-nek a szaturnuszi rendszeren át, amely megadta a lökést, hogy eljusson az Uránuszhoz.

Viszont, mivel a Titán légköre nagyon izgatta a tudósok fantáziáját, az óriáshold prioritást élvezett. Olyannyira, hogy a kutatócsapat közelebbi pályára küldte volna a szondát, ha ikertestvérének megfigyelései kudarcba fulladnak.

A Voyagereknek a Titán jellegtelen, narancsszínű gömb volt az atmoszféráját uraló sűrű ködpára miatt. A Cassini egyik feladata ezért az volt, hogy átpillantson a ködön.

Infravörös kamerákkal szerelték fel, hogy ez lehetővé váljon, radarkészülékével a felszínt is fel tudta részletesen térképezni, míg az európai fejlesztésű Huygens-szondát 2005. január 14-én juttatta a hold felszínére.

Ma már a Cassininek köszönhetően tudjuk, hogy a Titánon metántavak és elárasztott kanyonok is vannak.

A Voyager-2 hamisszínes fényképe feltárta a Szaturnusz sávos felhőrendszerének struktúráját. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A Voyager ikrek négy új holdat fedeztek fel, némelyik korábban ismertről pedig élesebb képeket szállítottak. Azt is feltárták, hogy eme szatellitek gravitációs vonzása miként vált ki fodrozódásokat a Szaturnusz gyűrűiben.

Ezenkívül meglepő hiátusokat is felleltek bennük, némelyiket a beléjük ágyazódó holdak vájták.

Megtalálták a bolygó északi pólusát övező, hatalmas hatszögű alakzatot is, amely a Cassini megfigyelései szerint még bő negyed évszázaddal később is jelen van.

A Voyagerek lemérték a bolygó légkörében a szélsebességet, a hőmérsékletet és a sűrűséget is. Eme mérések kiindulópontként funkcionáltak a Cassininek, hogy feltérképezze, miként változik az atmoszféra az évszakokkal.

Enkeladusz-fotói aktivitásra utaltak, de a hold titkát már a Cassini tárta fel. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

Míg mindkét misszió jelentősen mélyítette ismereteinket a hatodik bolygóról és környezetéről, még mindig számos rejtély húzódik a háttérben.

Például máig nem tudják pontosan megállapítani egy szaturnuszi nap hosszát. A Voyagerek mérései 10,66 órát sugalltak, míg a Cassini két eltérő, változó periódust tárt fel az északi és déli féltekéjén.

A Voyager szondák készítették az első közeli képeket a gyűrűkről, feltárva újakat és haloványakat, valamint a küllőknek elnevezett képződményeket.

A Titán és a Szaturnusz (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SSI)

A Cassini több mint egy évtizedes vizsgálatának dacára, a kutatók még mindig nem biztosak a gyűrűk korában: becsléseik szerint több százmillió vagy több milliárd évesek is lehetnek.

A Cassini újabb kérdéseket is felvetett, például, hogy az óceáni világnak tartott Enkeladusz és Titán lakható lehet-e?

A Voyager-2 missziója máig zajlik, a Heliophysics System Observatory részeként. A missziók eme kollekciója űrkörnyezetünket vizsgálja, és jelentősen hozzájárul a későbbi űrküldetésekhez.

 

Forrás

Ezeket a cikkeket se hagyd ki..

Meglepődsz majd ha megtudod, hogy mi volt a polg... Egy szobatudós oldotta meg minden idők talán legnagyobb kriminalisztikai rejtélyét: DNS-vizsgálattal sikerült azonosítani Hasfelmetsző Jacket. A hírhedt sorozatgyilkos egy Londonba emigrált lengyel fodrász volt. A közismert történet szerint 1888 és 1891 között tizenegy prost...
Elképesztő! Nézd meg milyen ételeket adnak a ... Nézzünk körbe a világban milyen ételeket adnak a betegeknek egy-egy ország kórházaiban! Talán nem árulunk el nagy titkot, hogy a lista tartalmaz néhány egészen meglepő dolgot is, amit talán nehezen tudunk kórházi kosztként elképzelni. Bezzeg más országokban. 1, Kalifornia, U...
Robert Pershing Wadlow – a valaha élt legmagasa... Robert Pershing Wadlow (Alton, Illinois, 1918. február 22. – Manistee, Michigan, 1940. július 15.) a Guinness Rekordok Könyve szerint a valaha élt legmagasabb ember. Magasságát utoljára 1940. június 27-én mérték, ekkor 2,72 méter magas volt, tömegét 199 kilogrammnak mérték. Növeke...

Facebook hozzászólás